Lényegi információkra szűkítve, az alábbiakat tudom mondani róla.

Kinőttem az előzőt, és szükségem volt egy nagyobb gépalkatrész kiöntésére, amihez a szükséges alumíniummennyiséget nem tudtam megolvasztani a kis kemencécskében. Ettől függetlenül sok tapasztalatot szereztem vele, de mondjuk úgy, hogy kiszolgált.

Egy kép ízelítőül. Most következzenek a részletek.

Amit el tudok mondani róla: Marha drága minden hozzávaló, és sajnos nem is lehet mindent a sarki festékboltban beszerezni. A samott-tégláknak csillagos ára van, nem csodálkozom, ha egy cserépkályha is 2-3 millió Forint. A hőszigetelő kőzetgyapotot végül is egy barkácsáruházban vettem meg, ez is egy olyan 5e Ft-os költség. A képfeliratoknál majd kitérek a részlekre, előljáróban még annyit közölnék Veletek, hogy iszonyat sok munka volt vele. Amilyen egyszerűnek tűnik, olyan aprólékos, és igényes munkát igényel, ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy senki se vágjon bele egy nagyobb kemence építésébe mindenféle tapasztalat, vagy egy tapasztalt, sokat látott, szakmabeli segítő nélkül.

A kétponti szabályzó, a termoelemmel és a leírással a barkácsasztalon. Egyszer kell megvenni. (Mármint a szabályzót és a termoelemet, és nem a barkácsasztalt. Utóbbit el lehet készíteni is.) Egy tipp: használtcucc oldalak, va***a, te**-ve**, és társai. Néha sok jót találni!

A termoelem vizsgálata. Kalibrálni nem kell ugyan, de tudni akartam, hogy mit mutat a pákára.

A 100mm-es kőzetgyapot. Csak ilyet szabad venni, üveggyapot, salakgyapot, vagy bármiféle más nem jó, mert szétég. Ez csak mérgező, de kibír 1000°C-ot is. (a feldolgozásnál szájmaszk, és kesztyű kell)

A kemence lemez burkolata. Nagyrészt szegecseltem, de a burkolat 2 darabban eltávolítható (csavarozva van).

Alulról.

A samott tégla. A horonymarás (sarokköszörűvel és kőkoronggal 2 napos munka). Ahogy utólag kiderült, nem ez a legideálisabb horonyforma. Nincs ami megtartaná a fűtőszálat.

A dexion elemek helyett utólag szögvasat tennék.

Fontos, hogy minden pontos legyen. A téglák kicsit "egyediek", mindegyik csak egy helyre megy be.

Az alját több darabból kényszerültem kirakni, és így is 2 rétegben van! Ez fontos a hővezetés szempontjából, és így hajlékonyabb is, tud tágulni a tégla. Semminek nem szabad szorulnia, de lötyögnie sem!

Motorkapcsok. Ezek tartják az izzószálak végeit.

A szerelőajtó zsanérjai, illetve a hornyok láthatóak. Utólag már másképp alakítanám ki, inkább lyukat fúrnék neki. Így nekiérhet a fémhez, ami természetsen földelve van.

A szabályzó, és dobozolása. A jobb oldali 1-0 a be-kikapcsoló, a bal oldalival a 3 fűtőszálat csillag (230V), vagy delta (400V) kapcsolásba tudom kapcsolni, amivel lassan fűthetem fel a kemencét, vagy használhatom szárításra is.

A tekercseket egy szilárdtestrelé kapcsolgatja, annak a hűtőbordája látható. A mágneskapcsoló kattogását nem szeretem, illetve ez volt itthon.

Működés közben.

Az izzószalagot is az említett oldalról vettem. Ennek keresztmetszete 0.1*2mm, nagyon "pipecs" munka vele dolgozni, de 6A-nál izzik, 7.5A a maximum, amit kibír. Bár ez az érték függ attól is, hogy mennyire van széthúzva. Jól látható a képen, hogy itt még nem egyenletes az izzás.

Itt már igen. :) (A fényképező kicsit csal talán, de azért ennyire izzik ám!)

A leöntés előtt. Igen, ez 830°C majdnem. Itt már minden izzik. A felső kőzetgyapot az ideiglenes "fedél".

Itt is a fedelet fényképeztem. Még nincsen készen a végleges, nincs hozzá való méretes samott-tégla.

Ami van itthon, azt mind beolvasztom. Sajnos a soproni méhtelepről nem képesek semmit sem kiadni, így autóbontókból, ismerősöktől, innen-onnan szedtem össze az alapanyagot.

A jó hőszigetelés végett a külső burkolat még a közel 600°C-os belső hőmérsékletnél is hideg.

Így néz ki a szerelőnyílás. Szerintem a kép mindent elmond, annyit fűznék hozzá, hogy a kapcsok YTONG téglára vannak téve, ez is jól hőszigetel.

A kapcsoktól a kemence belteréig duplán van téve a fűtőszál, hogy itt ne izzon annyira. A találkozás össze van sajtolva egy lemezkével.

Itt még egyszer mutatom, hogy a vezetékek mögé tömtem a kőzetgyapotot dögivel, hogy szigeteljen. A rézdrótra is ilyen spéci csövet húztam.

A zár saját konstrukció, egy excentrikusan felhegesztett rugós alátét van a túloldalt, itt pedig kontranyás rászorítás. Nagyszerűen működik, de csak egy irányba szabad tekerni!

A tégely 5-ös vaslemezből van. Több órás hegesztési munka eredménye. A végeztével agyagos vízzel való "beecsetelését" végeztem, szépen rászárítottam, és az olvasztás alkalmával ki is égettem. Nagyon bevált, nem pattogzott le sehol, nem vált le sehol a mai olvasztás alkalmával semmi a tégelyről. Szerintem minden további nélkül kibír talán 4-5 alkalmat is, utána meg egy 10 perces munka újra felhordani. Egy ekkora méretű grafit tégely mai (2009. jún. 1) ára 36e Forint + Áfa + posta) Ezt én nem engedhetem meg.

Az emelő fül. Kétemberes kivitel. A billentőfogantyú itt nem látható, persze az is tartozék.

Mindent nem fényképeztem le, de a megfelelő védőöltözet (bőrkötény, cipővédő, arcmaszk, hőáll. kesztyű természetesen rajtam volt). Mégegyszer kihangsúlyozom, hogy ha ez hobbinak is tűnhet, de a fémolvasztás nem "olyan mint a konnektor, megcsíp azt röhögsz egyet", itt egy rossz mozdulatot nem szabad véteni, mindent kétszer át kell gondolni. Az olvadt fémben annyi hőenergia van, hogy az egyik 3 kilós öntvényem forrásig hevítette a 10 literes vizesvödröt, miután a homokból belemártottam. Mindezen túl a forró fém fröcskölhet, kifolyhat, lángra lobbanthat mindenféle műanyagot, fát, stb... Nagyon veszélyes!

A gépalkatrész

A következő alkatrész asz esztergámhoz kell, és a marógép oszlopát tartja. Igen masszívnek kell lennie, ezért a túlzásnak tűnő vastagság.és a tetemes 5.5kg-os súly. Ha nem lesz majd mit beolvasztanom, szétszedem a gépet. :)

A modell habszivacsból összeragasztva.

Az alsó üreg, egy kis anyagspórolás végett.

fejjel lefelé.

homokba ágyazva.

Az elkészült alkatrész. Már csak furatesztergálni, és síkbamarni kell.

Köszönet, hogy végignézted, remélem tetszett. deguss 2009. jún. 1.